A történet furcsasága, hogy pontosan 10 éve vettem részt az első teljesítménytúrámon: Októberi emléktúra 23 km, Budakalász és Pomáz között. Nagyon jól sikerült, hiszen azóta folyamatosan túrázok és titkon mindig reméltem, hogy egyszer rendezhetek is egyet.
A Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület egyik spanyol kezdeményezésű projektje a Lovas Fogadók és Turistaútvonalak Európai Hálózatával foglalkozik. A tervezés fázisában a térségünkben lévő területeket fűztük össze hálózatszerűen. Egyrészt a lovas túraútvonal, másrészt a Felső-Homokhátság népszerűsítése kapcsán jött az ötlet, hogy szervezzünk gyalogos túrát, s innen már csak egy lépés volt, hogy teljesítménytúra legyen belőle.
Minden nagyon gyorsan történt. Július 7-én érdeklődtem először, mit is kell tenni, hogy egy túra teljesítménytúra legyen? Szeptember 8-án jelentettem be hivatalosan a túrát, ami október 24-én került megrendezésre. Minél közelebb kerültünk a kitűzött dátumhoz, a napok annál rövidebbnek tűntek. Ebben a másfél hónapban, határozottan jobb a túrázó oldalon állni, mint a szervezőin. Engedélyeket kértünk, útvonalakat jártunk be, plakátot terveztünk, hirdettük a túrát, okleveleket és kitűzőket készíttettünk, embereket és ellátást szerveztünk az ellenőrző pontokra, útvonalat jelöltünk ki szalagokkal. Néha teljesen elnyeltek a habok, néha teljesen átláttam és úgy éreztem uralom az általam kialakított káoszt. J Szépen lassan kezdett minden a helyére kerülni, megvolt minden kellék, mindenki tudta a dolgát és szombat délután elhelyeztük az utolsó szalagot is. Nagy várakozással telt el az este, sokat gondolkodtam vajon mennyien jönnek majd el, próbáltam átlagolni, tippelni, de semmi reális ötletem nem volt… Vasárnap reggel még kivittem két jelző papírt a Mária Kápolnához, hogy a kanyarban el ne keveredjenek a turisták.
Most már minden rendben van, gondoltam akkor. Irány a Dabas Motel parkolója.
Óriási megdöbbenéssel láttam, hogy 7:05 perckor már kb. 20 turista állt a parkolóban, mikor csak 7:30-ra hirdettük a rajtot. Innentől ismét felgyorsultak az események. Levegőt venni sem volt időnk egy darabig. Matyi kollegámmal elkezdtük regisztrálni a jelentkezőket, és 7:15-kor el is indultak az első emberek. Kb. 8 óráig folyamatosan érkeztek a túrázni vágyók, folyamatosan sor állt a regisztrációs asztal előtt. Alig telt el fél óra, az első túrázó Dabasi Szőlőkhöz ért, erről sajnos első kézből értesültünk, mert telefonált a túrázó, hogy nem találja a kihelyezett bélyegzőt… egy éjszaka alatt lába kélt… Attila azonnal autóba ült, és kihelyezett egy rajzot, ami helyettesítette a bélyegzőt. Egy házikót kellett tehát rajzolni ezen a ponton.
Az indulók rohama, 8 körül alább hagyott. Ekkorra már majdnem 100 indulónk volt. Közöttünk teljes elégedettség, hiszen első alkalommal senki nem számított ennyi emberre. 8:00 és 9:40 között érkeztek még páran, s bár az öröm nagy volt, mégis a hideg szélben eltöltött majdnem 3 óra egyhelyben toporgás után jó volt kicsit beülni a meleg autóba. Kenyeret vettünk a pusztavacsi pontra, meglátogattuk Mária Kápolnánál a pontőröket, ahol már sok túrázó járt. Elmondhatatlan érzés volt látni, ahogy 124 ember túrázik, hogy eredménye van a rövid idő alatt elvégzett sok-sok munkának. A Hernádi Vadászháznál már számban éreztem a frissen sült finn zsíros kenyér ízét, mikor csöngött a telefonom. Az első túrázó már Pusztavacson volt. Másfél órával a pont hivatalos nyitása előtt. Indultam én is tovább zsíros kenyér evés helyett, értesítettem a pusztavacsi segítőinket, hogy a túrázók előbb jönnek, jöjjenek hát ők is. Pecsételtem a gyors túrázónknak, akinek legnagyobb gondja nem az volt, hogy még nincs semmilyen frissítő, hanem, hogy nehogy utolérje a következő… ilyen ez a sport. A résztvevők elsősorban nem a „versenytársakkal” versenyeznek, hanem magukkal, és a maguk által kitűzött célokat igyekeznek teljesíteni, a kiírt szintidő mellett vagy helyett.
Mire a következő turisták odaértek, a frissítő is elkészült, időközben megérkezett az első lovaskocsi. Kiállítottuk az első oklevelet, és gratuláltunk a teljesítéshez. Ez is sikerült hát… jó érzés volt. De nincs megállás. Folyamatosan érkeztek az újabb és újabb teljesítők, lassan megtelt egy lovaskocsi és elindult Örkény felé. A beérkezőktől rengeteg dicséretet kaptunk. Külön kiemelték a Hernádi Vadászháznál lévő házikenyeret, amiért jövőre is érdemes lesz jönni. Egy hölgy férjét tovább küldte a hosszú távra, ő viszont lovaskocsizni szeretett volna, így kiszállt Pusztavacson.
Autóba ültem és siettem Örkényre, egyrészt mert első túrázónk már javában a cél felé futott, sajnos itt is rám kellett telefonálnia, mert gyorsabb volt, mint én… A fiatalember kárpótlásként kapott teát annak ellenére, hogy a cél még nem nyitott ki, én jó tanácsokat a jövőbeni rendezéshez, de emellett dicséretet is. Már az is dicséret volt, hogy eljött egy olyan ember a túránkra, aki többször teljesítette a Kinizsi 100-at… egyszer télen is. Segítettem elhozni a Huszka Hermina Iskolába az ellátáshoz szükséges hozzávalókat, közben megérkezett még két túrázó. Pecsételtem, oklevelet állítottam ki, gratuláltam. Örkényben maradtam, mert folyamatosan érkeztek a túrázók. Közben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Matyival és Attilával az Ország Közepéről. Elindult az utolsó túrázó is Örkény felé, s a rövidtávon résztvevők közül is egyre kevesebben „hiányoztak” már. Az utolsó beérkezőt is megvárva elindult a busz Örkényen át Dabasra. Közben elkezdett cseperegni az eső, szerencsére csak most, mikor már csupán 5 ember volt kint. Ők is szerencsésen beértek. Az utolsó gratuláció és az első szelet zsíros kenyér J Óriási öröm, hogy sikerült, hogy minden rendben ment, hogy mindenki elégedett volt, hogy vége.
Túra a számok tükrében
A 20 km-es távot teljesítők: Gombos István, Gombos Réka, Szabó László, Jaskó Ilona, Virág Sándor, Jaskó Attila, Hevér Éva, Nagy Éva, Vígh Dávid, Hegedűs Zsuzsa, Kis Imre, Cui Leila Viktória, Hornyák Erzsébet, Nyújtó Imre, Nagy Nikolett, Jaskó Ágota, Inczédy Krisztina, Wittner Antal, Berkovics , Svébis Tamás, Fazekas Katalin, Liga Mihály, Polyák Nikolett, Szabó Tünde, Baranyi Zsolt, Baranyi Gabriella, Hancsákné p. Krisztina, Hancsák Tamás, Tóth Janka, Ivanov Norbert, Kornai László, Nagy Róbert, Nagy Eszter, Idzig Andrea, Török István, Körmöczy Zoltán, Borbély Éva, Borbély Edit, Simon József, Simon Balázs, Tóth Gyula, Radics Orsolya, Puskás Endre, Puskás Andrea, Bádovszky László, Ács Ferenc, Felipe Nadai, Lucas Machado, Molnár Krisztina, Tóth Zsófia, Liszkai Anita, Hölgyesi Rita, Simon Zoltán, Plecskó Attila, Horváth Zsuzsa
A 35 km-es távot teljesítették: Fekete Balázs, Bartl László, Dormány Zoltán, Csonka Zoltán, Szőke Tímea Éva, Ács Krisztina, Horváth Norbert, Plechl Erzsébet, Plechl Sándor, Lengyel Gergely, Fehér István, Kovács Gábor, Vincze Attila, Geőcze Barbara, Kosztolányi Dániel, Gayerhosz Eszter, Simon Krisztina, Laskay Krisztina, Cseh Péter, Rácz Péter, Kronyácz Balázs, Nagy Lajos, Szemkeő Ferenc, Antal László, Zágon Erika, Zágon Dorottya, Hevér Gábor, Ruttkay Diána, Kiss Bernát, Gerényi Imre, Tóth Ildikó, Pintér András, Bell Sándor, Kovács Károly, Pinkert László, Kaposvári Sándor, Greczuláné T. Csilla, Greczula Zsolt, Göttler Gábor, Tóth Richárd, Schmitter Attila, Korfár Tibor, Balázs Gábor, Cui Yung Márk, Huszár Viktor, Cui Lan Loretta, Pencz Anett, Hornyák László, Hornyák Sándor, Szaller Éva, Rácz Frigyes, Geisz Balázs, Dáczi Zoltán, Vései Attila, Dr. Kovács Éva, Kollár Zsolt, Csibrák Szilvia, Dr. Kollár Pál, Dr. Burom Anikó, Dr. Ács Ferenc, Nacsa Imre György, Puky Miklós
A túrán készült képek a galériában megtekinthetőek.
Túráink beszámolóit a Teljesítménytúrázók Társaságának fórumán olvashatják.
És óriási köszönet, azoknak, akik nélkül nem sikerült volna:
Rácz Judit munkaszervezet vezetőnek és Pacsirta Mátyás projekt menedzsernek a szervezés lebonyolításáért, Dabas Motelnek a rajt helyszínének biztosításáért, újhartyáni Plébániának a Mária Kápolna melletti ellenőrzőpontért, Kári Mihálynak a Hernádi Vadászház ellenőrző pont helyszínéért, Hernád Község Önkormányzatának és dolgozóinak, Örökség Kulturális és Hagyományőrző Egyesület tagjainak, Mucsi Katalinnak az ellenőrző pont felügyeletéért és a finom finn zsíros kenyérért, Pusztavacs Községi Önkormányzatának és dolgozóinak, Tolnai Sándornak a pusztavacsi ellenőrzőpontnál lévő remek ellátásért, Szalai Vili Bácsinak, Svébis Józsi Bácsinak és társaiknak a lovaskocsikért, Füzy Endrének a busz szervezéséért, Kollár Zsoltnak és Örkény Város Önkormányzatának és dolgozóinak az örkényi ellátásért, a DAKÖV Kft-nek a jelzőszalagért, a Czuprák családnak és Strupka Esztinek valamint Gayerhosz Esztinek és Simon Krisztinek a szervezésben és „söprögetésben” nyújtott segítségért.
Remélem jövőre is legalább ennyi résztvevőnk lesz!
Susán Ivett
projekt menedzser
Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület
