Duna-Tisza közi Homokhátság
Magyarország középső területén, a Duna – Tisza közén elhelyezkedő, a fővárostól délre elnyúló terület a Homokhátság. Kiterjedése csaknem 10000 km². Nevét a felszínét takaró nagykiterjedésű homokterületről kapta, mely az Ős-Duna hordalékkúpjainak maradványa. Az eredetileg mocsaras, erdős terület a természeti erőkön kívül az emberi tevékenységnek is köszönheti jelentős változását. A földművelés elterjedése és az árvízmentesítés hatott rá legerőteljesebben. Ennek következtében félsivatagi, erősen vízhiányos lett a talaj. Legértékesebb természeti kincsei a Kiskunsági Nemzeti Park sziget-szerűen elhelyezkedő tájain találhatók: túzok, rákosi vipera, törpe nőszirom, láperdők, láprétek.
A terület a régészeti ásatások szerint már az őskorban is lakott volt. Később avar fejedelmi központtá vált. Az Árpád-korban királyi birtok lett. Központi fekvése, jelentősége a legsűrűbben lakott területté tette. Azonban mind a tatár, mind a török birodalmak ezen a középső országrészen hagytak maguk után legnagyobb pusztulást. Buda eleste után a török birodalom része lett. Az elnéptelenedéstől megmenekült hász városok azonban nemcsak a töröknek adóztak, hanem Pest vármegyének, sőt az elmenekült földesúrnak is. A pusztákká lett hatalmas területeken hízómarhát, juhot, lovat tartottak, és hajtották őket Nyugat-Európai vásárokra. A Rákóczi szabadságharc után új, udvarhű arisztokrácia szerezte meg ezeket a birtokokat. A reformkor és a 48-as szabadságharc idején jelentőségük megnőtt. A kiegyezés után az iparosodás még jelentősebbé és centralizáltabbá vált. A közlekedés egyre több szállal kötötte a fővároshoz a terület településeit. Az utóbbi évtizedekben a legtöbb homokhátsági város, ill. falu igyekezett saját arculatát megőrizve egészséges függetlenségre szert tenni. Mindezt úgy, hogy érdekeiket egyeztetve, összehangolva egy közös jövőkép is körvonalazódjon számukra.
Kis-Duna mente
A Ráckevei-Duna a Duna egyik legjelentősebb mellékága. Budapesten, a csepel-sziget északi részén ágazik el a főfolyamtól, majd Tassnál torkollik újra a folyamba. Ez a Duna-ág mintegy 57,3 km hosszú, víztérfogata közel 40 millió m3. A Kvassay- és a Tassi-zsilip szabályozza a terület vízszintjét. A folyam szabályozását a kiegyezés után kezdték meg. A Ráckevei-Duna-ágat egy töltéssel zárták el árvízvédelmi célokkal, azonban ennek hamarosan érezni lehetett a káros következményeit iszaposodás és talavízszint csökkenés formájában. Emiatt 1904-ben elrendelték a helyzet rendezését és a teljes szakasz hajózhatóvá tételét.
A Duna-ág vízminőségét nagyban befolyásolják a folyó melletti ipari létesítmények. Az 1960-70-es években nagymennyiségű halpusztulás következett be emiatt, valamint nagymennyiségű iszap érkezett a Dunába. Emiatt 1979-85 között mederszabályozást végeztek a Duna-ág felső kilométereiben. A rendszerváltás időszakában elmaradtak a források, 1997-ben készült csak újabb vízminőségjavító terv.
A területet egyes szakaszait különböző nevekkel illetik. Ilyen például a "űzoltó hókony" vagy a "Gubovics -öböl", amely a meder jobb oldalán, Szigethalom és Szigetszentmiklós településeken található. Itt egy hídépítés miatt elzárták az ágat, ami vízátfolyás hiányában jelentősen feltöltődött. A helyi önkormányzatok szorgalmazzák a terület rehabilitációját, hiszen az ág alsó részén csodálatos úszóláp található.
A "Bobonkov-szakadék" a szigetcsépi holtágban található. Ez a mederszakasz rendkívül változatos képet mutat. A Csupics- vagy Nagy-sziget a legváltozatosabb mind közül, szintén Szigetcsépen található. A láptó, úszóláp, láprét, rekettyés, láperdő közül itt szinte valamennyi megtalálható, igen gazdag növény-és állatvilággal.
A Cseke-sziget már Áporkához tartozik, halban igen gazdag terület. A Raffás-szigeti mellékágat ugyanakkor Szigetszentmárton tudhatja magánénak. Itt leginkább üdülők vannak. Szintén itt található a Sóskás és Cifrus-szigeti mellékág.
Ráckevéhez tartozik az Angyali-szigeti lagúna. Mindkét partját fűz és nyárfaligetek határolják, a vízterület hossza mintegy 470 m. Növény-és állatvilága rendkívül gazdag, úszóláp-foltok, tőzegpáfrány-ligetek díszítik. A halívás szempontjából az egyik legfontosabb terület a Balabán-árok, a meder bal szélén található. A Senki-szigeten kemping üzemel a sűrű erdőben. A Kerekzátony-sziget pedig igazi üdülőtelep.
Lentebb már a szigetbecsei holtág található. Hossza 2,7 km, átlagos szélessége 50 m, vízmélysége átlagosan 1,2 m. Megtalálhatók itt a lebegő és gyökerező hínártársulások, a nádas-gyékényes vízinövényzet, sásrétek. A partszéleket rekettyefüzesek, füzesek és nyárfák szegélyezik. Jjól megfigyelhető itt az úszóláp képződési folyamata. A botanikusok véleménye szerint a Ráckevei (Soroksári) Duna úszólápjainak, úszó gyepeinek legdélebbi kiterjedése Szigetbecse környékén található. A holtágon igen gazdag madárvilág lakik. A nádi énekesmadarak több faja mellett kiemelkedő jelentőségű a halvány geze jelenléte.
A dömsödi holtágon Dömsöd és Ráckeve osztozik, míg a Rózsa-szigeti mellékág Makád része. Az ország egyik leghíresebb, egyben legfelkapottabb horgászvize, amely helyenként eléri az 5 méteres mélységet.
